„Egy 1951-es minisztertanácsi határozat a pedagógusok munkájának társadalmi elismeréseként június első vasárnapját PEDAGÓGUSNAP-nak nyilvánította. Megünneplésére először 1952-ben került sor: ekkor átadták a kiváló tanítói és tanári okleveleket az ország legjobb oktatóinak. Jelenleg a kimagasló oktató-nevelő tevékenység elismerésére adományozhatóak szakmai díjak.”

Az ILS Nyelviskolában lassan már hagyomány, hogy e jeles nap alkalmából a stáb tagjai egy közös kiránduláson vesznek részt. Munkánk elismeréseként mi nem oklevelet, hanem felejthetetlen élményeket kapunk, ami életünk végéig elkísér. Ily módon többek között kóstoltunk már ízletes Tokaji borokat, hajókáztunk a Tiszán és gyönyörködtünk Kassa nevezetességeiben is. Idén ismét átléptük az országhatárt, egy kissé fárasztó, ámde eseménydús napot töltöttünk el a szomszédos Romániában.

Reggel negyed nyolckor még álmosan, de jókedvűen gyülekeztünk a nyelviskola előtt. Miután buszra szálltunk főnökünk, Kiss Tibor, gondoskodott arról, hogy a vidámság fokozódjon. „Pálinkás” jó reggelt kívánt egy kis szíverősítővel, majd frissen sült, ropogós pogácsával kínálta meg a társaságot. Ezt követően szellemi táplálékot is kaptunk tőle, hogy ne unatkozzunk az út folyamán. Csapatokba szerveződtünk és kitöltöttünk egy kvízt, hogy jobban megismerjük úti célunkat, és elnyerjük a legfinomabb román csokoládét.

Miután Vállajon felvettük az ott élő kolléganőnket és párját, felgyorsultak az események, nem győztünk betelni a látnivalókkal. Kaplonyban, ami a hajdani Ecsedi-láp szélén fekszik, megcsodáltuk az Ybl Miklós által újjáépített Szent Antal templomot, és az alatta található Károlyi-sírboltot. Körbejártuk a szerzetesek lakóhelyét és gyönyörködtünk a helyi kántor orgonajátékában.

Nagykárolyban a XV-XVI. században, késő barokk stílusban épült Károlyi-kastélyt barangoltuk be. Idegenvezetőnktől megtudtuk, hogy az 1800-as évek végén neogótikus stílusú héttornyos, árokkal körülvett lovagvárrá építették át, és a Loire völgyi divatot vitte tovább. Városnézésünk során elsétáltunk az előtt a piarista gimnázium előtt, ahol Ady Endre is tanult, és megnéztük az egykori Arany Szarvas fogadót, ami arról híres, hogy Petőfi Sándor az ablakából pillantotta meg szerelmét, Szendrei Júliát. Nagykároly szülötte az első bibliafordító: Károlyi Gáspár, és   itt látta meg a napvilágot Kaffka Margit írónő is.

Korgó gyomorral érkeztünk Nagyváradra, Bihar megye székhelyére, ahol kissé megpihentünk és egy elegáns étteremben megkóstoltunk néhány helyi specialitást. Ez arra volt jó, hogy erőt gyűjtsünk, hiszen várt ránk még egy kis séta a látnivalóktól hemzsegő városban. Rengeteg épület a szecesszió jegyében épült, hangsúlyosak, élénk színűek. A város folyója a Sebes-körös, vízének hullámzó mozgása megnyugtató hangulatot árasztott. Számos híres ember „szelleme lengte körül” a helységet. Többek között említésre méltó a csodatévő magyar király, Szent László, Janus Pannonius, aki itt volt kanonok, Szigliget Ede, akinek a nevét az Állami Színház viselte és Ady Endre, aki az EMKE kávézóban ismerte meg múzsáját, Lédát. Belvárosi sétánk során szemügyre vettük a Fekete Sas palotát, ami arról ismert, hogy helyén az a fogadó állt, melynek termében 1798-ban tartották meg az első hivatalos színielőadást.

Ha nem esteledett volna be, és nem várt volna ránk  hosszú út hazáig, talán még több helyre sikerült volna ellátogatnunk. De szerencsére így is rengeteg nevezetességben megfordultunk, közben „okosodtunk”, és a szürke hétköznapokból kissé kiszakadva mókáztunk, beszélgettünk, élveztük egymás társaságát.

Igazán pompás, hangulatos nap volt, ezek után feltöltődve folytatjuk a munkát, és izgatottan várjuk a következő közös kiruccanást… :)

R.A.