A nyelvtudás és ennek megjelenítése nem pusztán a szigorú értelemben vett nyelv. Nem csupán a szavak, mondatok, szövegek, nyelvtani rendszerek és még sorolhatnám, hanem van valami, amire talán kevesen figyelünk felkészüléskor, amit úgy hívnak metakommunikáció, azaz a kommunikáción túli kifejezőeszközök.

Ezek bár a nevük kommunikáción túli eszközök, nagyon is részei a kommunikációnak. Ilyenek az arckifejezés, arcjáték, testtartás, gesztusok, hangszín, hangerő és szemkontaktus. Gyakorlatilag az egész testünk folyamatosan kommunikál. Az ezeket az eszközeinket jól használjuk, erősen képesek támogatni a tényszerűbben vizsgálható nyelvtudásunkat.

Az egyenes testtartás, határozott, kedves, de nem tolakodó fellépés, a nyílt, befogadó gesztusok, érdeklődést, kíváncsiságot kifejező arc, a változatos és rugalmas hanglejtés és a kellő érzékenységgel alkalmazott szemkontaktus, mely alkalmas a két ember között lévő kapcsolat fenntartására, de akár a másik elriasztására (szúrós tekintet), mind olyan muníció egy nyelvvizsgázó kezében, melyet vétek nem tudatosan használni.

Talán meglepőnek hangzik, de ezeket is érdemes gyakorolni a felkészüléskor, hiszen adott esetben ezen is múlhat a siker.