A magyarok jelentős része nem rendelkezik idegen nyelvtudással. Ez tény. Megszokhattuk már, de mégis sokkoló szembesülni azzal, hogy Magyarország nemcsak a különböző gazdasági mutatók, de az idegen nyelvtudás tekintetében is európai uniós sereghajtó. Kis hazánk polgárai közül, bevallottan csupán minden tíz-tizenötödik rendelkezik idegen nyelvismerettel. (Ajánlom tesztnek, ha Ön netalán azon szerencsések egyike, akik igen, próbáljon mondjuk Budapesten angolul útbaigazítást kérni. Nos?)

Hol romlott el a dolog? Így születtünk, netán nem így születtünk, csak menet közben valakik, valamikor elvették a kedvünket a nyelvtanulástól? És ha elromlott, akkor véglegesen lettünk képtelenek a nyelvtanulásra vagy van kiút? Számtalan aspektusa létezik a nyelvoktatásnak. Szándékaink szerint körbe szeretnénk járni a témát rendesen, következetesen, hogy akinél már elromlott a dolog, annak megpróbáljuk megjavítani akinek pedig még nem romlott el, segítsünk, hogy ez ne történjen meg.

Természetesen nem birtokoljuk a bölcsek kövét. Önök nélkül, kedves olvasók csak félkarú óriások vagyunk, akik meggyőződésüktől hajtva, a legjobb szándékkal, de talán néha rossz úton járva próbálják a dolgukat tenni. Minden amiben hiszünk, Önök által nyerhet visszaigazolást vagy cáfolatot és vica-versa.

Lendítsük meg hát a nagy kereket és ne tűzzünk ki kevesebbet magunk elé, mint hogy Önök egyrészt most aztán Isten bizony megtanulnak legalább egy idegen nyelvet – bocs, az angol már lassan nem is számít idegen nyelvnek, azt tudni kell – mi pedig egy életünk egy halálunk igyekszünk megtanulni jobban tanítani Önöket. Áll az alku?